• Olvasott életek

    Érdekelnek az emberek. Leginkább az, hogy ki, miért, milyen indíttatásból, hogyan jut el az útján A-ból B-be. Milyen emberi tulajdonságok elengedhetetlenek például a sikerhez, vagy hogy mennyire különbözik egy sportoló egy üzletember vagy egy művész útja. Kb. ezer évvel ezelőtt kezdődött az önéletrajzi és életrajzi ihletésű regények iránti rajongásom. Legelőször Barbra Streisandról olvastam egy könyvet, amiből sok minden mellett megtudtam, hogy hogyan kell helyesen írni a nevét (vagyis, hogy nem elírás a Barbra a Barbara helyett), s persze hogy hogyan lesz egy külvárosi lányból világhírű énekesnő, és hogy milyen komoly munka folyik a Broadway-n.  Hallgattam Streisand dalait, ő volt az első énekesnő, akiért igazán rajongtam.

    Aztán kicsivel később jött egy másik könyv -illetve könyvek-, ami sokkal nagyobb hatással volt rám.A Dallos Sándor által jegyzett A nap szerelmese és az Aranyecset amely regények Munkácsy Mihály életét dolgozzák fel. A mai napig nem tudom felfogni, hogy valaki hogyan tudja lerajzolni emlékezetből a szerelme kézfejét (?????!!!!) Egy zenész ugyebár meg tud jegyezni egy dallamot, vagy azt is tudjuk milyen, ha egy verset kell memorizálni. Na de egy kezet??!! Számomra ez felfoghatatlan képesség.  Hihetetlen szenvedéllyel élt Munkácsy, élvezte az életét; nem egy befelé forduló, depressziós művész volt.  Magával ragadó mindkét regény, és valljuk be, az iskolában kötelezően olvasott életrajzok után igazi felüdülés egy ilyen. Sokkal közelebb kerül az ember a művészhez és a műveihez. Az is elgondolkodtató, hogy nem is olyan régen, még lázba tudott hozni egy országot az, hogy egy festő bemutatott egy festményt! Ugye? Érdekes volt azt olvasni  -pl. Van Goghgal szemben, akinek az életrajzát pont  Munkácsyé előtt olvastam-, hogy valaki a képeivel sikeres, híres és elismert tudott lenni a maga korában.

    Akárcsak Puccini, aki  korának egyik legünnepeltebb zeneszerzője volt. A Bohémek és pillangók (Bókay János regénye) olvasása közben többször megálltam, letettem napokra, húztam, halogattam az olvasást, hallgattam a műveit,… és a végét, ….hát egyszerűen nem akartam elolvasni. Mert tudtam, hogy meg fog halni :)))) Csak ez az egy a baj az életrajzi regényekkel, hogy mindig tudjuk, mi a vége 🙂 Szóval, egyfolytában azon gondolkodtam, hogy lehet valaki ekkora zseni, s hogy 100 éve még itt jártak köztünk ilyen kaliberű művészek, zenészek, zeneszerzők.

    Éles váltással jöjjön egy másik világ, az élsportolóké. Ugyanis elolvastam az Andre Agassi életét megíró könyvet is, az Open-t (ő maga a szerző egyébként). Néha felidegesített, néha sajnáltam ezt a fiút 🙂 a hiúságával, a kishitűségével, a fizikai fájdalmaival, a Cortison-injekciókkal, meg a kőkemény apjával (aki a fejébe vette, hogy bajnokot nevel a fiából). Rengetegszer megállított a könyv, és elgondolkodtatott a gyereknevelésen. Sokszor azt gondoljuk, hogy az a legjobb, ha a gyerek megtalálja a saját útját. Na, Agassinál ez egyáltalán nem így volt. Az apja diktatórikus elemekkel előre megtervezte fia életét. Nagyon egyszerű volt, amit kitalált. Ha egy évben valaki több milliószor visszaüt egy labdát, akkor egyszer ő lesz a világ legjobbja. Ennyi volt a recept. Senkit nem érdekelt, hogy ezt az egészet Agassi nagyon utálta. Viszont ha nincs az apja, akkor Agassi ma nem az, aki. A sportsikerei mellett alapítója és tulajdonosa egy fantasztikus iskolának. Mivel ő nem tanulhatott, -konkrétan alig járt iskolába-, az volt az álma, hogy rengeteg gyerek kezébe adja a tudás hatalmát. Szóval akkor mi a helyes?  Érdemes a könyvet olvasva párhuzamosan megnézni a neten a meccseit. Köszönet a tecnikának -meg a youtube-nak- így még érdekesebb volt.

    Ha már a nevelésnél tartunk, Náray Tamás Az utolsó reggel Párizsban cimű regénye ilyen szempontból is érdekes, de nem ez a legfontosabb üzenete számomra. Bár vaskosan benne van az, hogy a tudás a legjobb fegyver minden és mindenki ellen. Be kell valljam, teljesen lehengerelt a könyve. Minden sorát imádtam, jó a stílusa, jó a könyv szerkezete, a történetek, a szereplők,  és már-már szállóigévé vált sorait rengetegszer idézzük belőle a barátnőimmel :))

    Végül, de nem utolsó sorban, Péterfy-Novák Éva könyve minden szempontból kilóg a sorból, elvégre nem egy híres emberről szól. Egy hétköznapi történet lehetne, de az Egy asszony jól szíven üt. Egy bántalmazó férj és egy a szüléskor oxigénhiányt szenvedett kislány, Zsuzsi, nem kis feladatok elé állítja a könyv íróját. Mégis az volt az érzésem, hogy nekem ez az egész nehezebben elviselhető, mint neki, és az járt az eszemben, hogy ennek a nőnek milyen szép lelke van. A könyv a “le nem teszem, míg el nem olvastam” kategória volt nálam. Vagyis vittem magammal egész nap , beszippantott, aztán persze napokig (hetekig) emésztgettem. Azóta készült belőle színdarab, még nem mertem megnézni…

    Általában különben több könyvet olvasok párhuzamosan, amit a családom nem nagyon ért, de én így szeretem 🙂 Egyszerre több történetben vagyok benne és mást olvasok a nappaliban és megint mást lefekvés előtt. De ez már egy következő poszt témája lehetne.

  • Ez van

     

    Egyszer majdnem elütöttem egy nőt. Mivel az autóm lopakodó üzemmódban volt (hybrid és épp elektromos üzemmódba kapcsolt) nem lehetett hallani, hogy jövök. (Lakótelep, viszem Jázit zongorára, a nő meg bekóvályog elém.) Cipelt két szatyrot és láthatóan nem volt jó napja. Viszont miután sikerült megijesztenem -közben a gyerek kiszállt- és jól elnézést kértünk egymástól, elkezdtünk beszélgetni. Az talán sokaknak ismerős, amikor visszük a gyereket zeneiskolába, edzésre, rajzra, mittudoménmire és amíg ő edz, gitározik, rajzol, addig mi ülünk a kocsiban (vagy elmegyünk bevásárolni). Szóval beszélgetni kezdtünk, kiderült, hogy tanár és amiket cipelt, azok dolgozatok. Én már nem tudom hogy, de eljutottunk a gyerekeken át az olvasáshoz. Kértem, hogy adjon tanácsot, mert nálunk  a kicsi nem olvas és hát úristen… vagy nem úristen, de milyen jó lenne 🙂 Azt mondta, hogy vegyek neki képregényeket, mert azokban sok a kép, kevés a betű, van sztori és ha végigolvassa, lesz sikerélmenye is. Nem baj, hogy már ötödikes. Elraktam ezt az infot a fejemben. Mivel leggyakrabban online rendelek könyvet és csak az átvételkor nézek körbe picit a könyvesboltban, váratott magára a képregényvásárlás. Egyszer aztán kicsit több időm volt és nézelődni kezdtem az ifjúsági könyvek között, amikor megakadt  a szemem egy borítón. Belelapoztam és olyan volt az egész, mint egy jó hosszú képregény. Gondoltam hazaviszem, hátha bejön amit a tanárnő javasolt és Emi rákap az olvasásra. Először kicsit megrémült a 340 oldaltól, de viccesnek találta a borítót és még aznap belekezdett. Este benéztem a szobájába lefekvés előtt, és olvasott. Reggel amikor benyitottam, olvasott…. Hú! Ez nagyon bejött – gondoltam. Tényleg működik! 3 nap alatt elolvasta Tom Gates Kitűnő kifogások (és mindenféle más) című könyvét. Nagyon büszke volt magára 🙂 Boldogsáááág!!! Ezen felbuzdulva megvettem egy korábban megjelent részt is, hátha…… Az azóta is ott áll a polcon 🙁 bele se nézett. Nincs tanúlság, de a remény hal meg utoljára és próbálkozni azért lehet 🙂 Félreértés ne essék, Eminek egy csomó jó  tulajdonsága van, okos, értelmes és szép, de olvasni nem szeret. Így is szeretjük 🙂 Ez van!