• Magok (nem csak madaraknak), avagy granola házilag

    Amikor napközben nassolni van kedvem, vagy tízóraiznék, akkor pásztázza a szemem a konyhát -és a hűtőt- egy kis gyümölcsért, vagy valami gyors éhségűzőért. Drukkolok magamnak, hogy találjak valamit, ami egészséges is. Kb. 6 -7 éve a paleo étrendet követtem és akkor nagyon megszerettem a különböző fajta magokat és aszalt gyümölcsöket, amikből azóta mindig tartok valamennyit itthon. Tudom, hogy nem épp  fogyókúrás kaják, de rendkívül táplálóak, rengeteg értékes ásványianyag és vitamin van bennük. Szóval, szerintem százszor jobbak, mint egy keksz, vagy csoki vagy kókuszgolyó, még ha kalórát is tartalmaznak bőven :). Egyébként is én már ilyenek miatt nem küzdök magammal, mert az a helyzet, hogy ha nassolni akarok, akkor úgyis fogok 🙂 Maximum annyit tehetek, hogy megpróbálok az értelmetlen liszt-cukor kombó helyett valami olyat enni, amivel táplálom is a testem, nem csak hízlalom 🙂 Tegnap este csináltam egy isteni granolát, amihez az ihletet a Deliciously Ella  oldalról vettem. A granolát jobban szeretem, mint a zabpelyhet. Ropogós és így a tejjel felöntve nem lesz kásaszerű, hanem finom ropogós marad. (Persze csak ha nem ázik túl sokáig.)

    Jöjjön a recept!

    •  1 bögre zabpehely,
    •  fél bögre szeletelt mandula,
    •  fél bögre hántolt napraforgómag,
    •  fél bögre tökmag,
    •  fél bögre puffasztott quinoa,
    •  fél bögre pekándió.

    Ezeket szárazon összekeverem. Felolvasztok 1 és fél ek. kókuszzsírt  (lehet azt a fajtát, amivel sütünk-főzünk, nekem most véletlenül volt itthon olyan, aminek kókusz íze van), beleteszek 3 evőkanál juharszirupot (vagy mézet, de azt picit kevesebbet) 1 ek vizet és 2 és fél evőkanál őrölt fahéjat, valamint fél teáskanál sót. Ráöntöm a magokra és jól összekeverem. Sütőpapírral kibélelek egy tepsit és beleterítem a picit ragacsos masszát. A sütőt 130-140 fokra melegítem és megpirítom benne a granolát (inkább csak szárítom). Kb. 50 percig sütögetem, többször átkavarom és vigyázok, hogy ne barnuljon meg túlságosan. Ha kész kihűtöm, de ennél a pontnál lehet improvizálni! Én dobtam még hozzá néhány szem aszalt sárgabarackot összevágva 🙂 Aztán nem sok dolgom van vele, bele teszem egy olyan üvegbe, aminek van teteje és rájárok 1-2 hétig. Tejbe vagy joghurtba keverve nagyon finom, de van aki vajas kalács tetejére szórja.

  • Mindennapi kenyerünket…

    A kenyérsütést valami irtó nehéz és bonyolult dolognak képzeltem mindig, hiszen a mi generációnk és a szüleink sem sütnek otthon kenyeret.

    Meggyes piskótát, muffint, pogácsát, pizzát igen, kenyeret nem. Viszont számtalanszor hallottam és hallom azt, hogy milyen szörnyűek a mai kenyerek, felfújt vackok, egy nap alatt megszáradnak, ki tudja, miből készülnek, no meg hogy bezzeg a nagyanyáink idején

    Igazság szerint én alig eszem kenyeret – pláne fehéret -, de a gyerekeink igen. Egy szép januári napon meguntam a dolgot, és egy barátnőm receptje alapján megsütöttem életem első kenyerét (még élesztővel és fehéret). A lányaim ráraboltak, hipp-hopp megették, és alig várták, hogy nekiálljak a következőnek. Mivel ez az élesztős változat tényleg nem bonyolult és gyorsan kész volt, nagyon belelkesedtem. Aztán jöttek a bagettek sorra, meg a csokis kiflik – az is ment 🙂 – és pár hét alatt eljutottam oda, hogy kovászos kenyeret kezdtem
    sütögetni, enyhe barna beütéssel :), vagyis rozsos kovásszal. Megnyugodtam, mert tudtam, hogy mit visznek a lányok nap mint nap az iskolába uzsonnára. Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy ennyire ráérek, gyorsan leszögezném, hogy sokszor késő délután fogtam neki, és gyakran éjfélre lett kész a kenyerem, de megérte. Hol egy kis mézzel, hol egy kis vajjal, vagy csak simán vörösborral ettük éjjel a konyhában a még langyos kenyereket Gáborral.

    Sütöttem kereket, meg hosszúkásat, magosat meg répásat 🙂 Az ember lánya hamar függővé válik, mert egyáltalán nem bonyolult dolog kenyeret sütni, viszont van benne valami misztikum, ahogy az a ragacsos kovász idővel rugalmas, lukacsos, könnyen formázható tésztává alakul. Arról nem is beszélve, hogy a friss kenyér illata pillanatok alatt egy kupacba csalogatja a család apraja-nagyját. A kenyérsütéshez elsősorban időre van szükség, mert a “munka” része tényleg nem nagy szám. Összvissz 20-25 perc a dagasztás, hajtogatás, formázás (magyarán a meló). A többi csak a pihentetés, kelesztés, mert kell egy csomó idő a tésztának, mire kialakul a sikérháló (fehér kenyérről beszélünk), és a jó kis buborékok.

    Így leginkább  akkor fogok hozzá, ha tudom, hogy kb. 5 óra hosszáig egyfolytában otthon leszek (bár ez sem igaz teljes mértékben, mert Jázmint már megtanítottam, hogy kell hajtogatni, így akár egy másfél órára is ellóghatok otthonról). A legtöbb segítséget a  http://www.limarapeksege.hu oldalról kaptam, de van néhány dolog, amit már saját tapasztalatból tudok és meg is osztom bárkivel, aki megkeres vagy felhív, hogy “hahó, kenyeret akarok sütni, segíts!”


    Először is én mindenkit bátorítok, hogy kovászos kenyérrel próbálkozzon, mert százszor finomabb, mint az élesztős változat. Kovászt nevelni nem túl bonyolult dolog, de kérni is lehet valakitől, aki sütöget :)). Fontos a liszt minősége, de ez is nagyon egyszerű, kenyérlisztet kell venni. Többfélét kipróbáltam már, nem tapasztaltam jelentős különbséget egyik vagy másik között. Én ha tehetem, a Júlia Malom bio kenyérlisztjét használom. Aztán ott a víz mint fontos összetevő, ami tisztított, de legalábbis klórmentes kell hogy legyen (a buborékmentes ásvanyvíz remek), és nem hideg, nem forró, hanem kellemesen meleg. Ezen kívül már csak só kell a tésztába. Az autolízist, dagasztást, hajtogatást szuper jól leírja a limara oldala, képekkel illusztrálva a félősebbek kedvéért. Én az első kenyérnél nem ismertem még ezt az oldalt, így minden percben ki akartam dobni azt a nyúlós, ragadós vackot, amivel kínlódtam órákig, és nem úgy festett, mint amiből valaha is kenyér lesz. Végül mégis megsütöttem és el is fogyott az utolsó morzsáig, bár elég lapos kis tömör valami lett. Szerintem bármilyen bénán sikerül, akkor is jobb az, amit mi készítünk, mint némelyik bolti.

    A sütésnél nekem a kacsasütő tál vált be. (Ez tulajdonképpen egy zománcozott nagy lábas fedővel.) A sütővel együtt felmelegítem, és amikor sütésre kész a tészta, óvatosan belefordítom a forró lábasba. Nagyon éles késsel kell bevágni a tetejét, mert különben szétrepedezik. Nézegetni nem tudjuk sülés közben a fedő miatt, de elég megbízhatóan viselkedik. A fél kiló lisztből készített kenyér 230 fokon 45 perc alatt tökéletesre sül, és majdnem ilyen gyorsan el is fogy 🙂 Viszont nagyobb elismeréssel néznek rád a gyerekeid, mint amikor segítettél megoldani egy másodfokú egyenletet.

  • 10-ből 9-szer azt mondja, hogy gnocchit…

    Ha megkérdezem a kisebbik lányomat Emit, hogy mit főzzek, 10-ből 9-szer azt mondja, hogy gnocchit (gnyokkit). Nemcsak ő szereti, az egész család kedvence, aminek a saját készítésű változata össze sem hasonlítható az üzletekben kapható zacskós változattal. Ez igazából egy krumplis nudli, amit tejszínnel, vagy sajtos szósszal egytál ételként, vagy köretként is szoktam kínálni. A mi kedvencünk az, amikor összeforralok tejszínt, parmezánt, pici sót és szarvasgombás olajat és ezt öntöm rá a frissen kifőtt nudlikra. Hát….. azt nem mondom, hogy diétás kaja, de néha megéri az élvezetet.
    Csak akkor kezdek neki, ha legalább egy órám van főzöcskézni. Cserébe viszont ezalatt épp megsüthetek hozzá néhány csirkecombot a sütőben.

    Megfőzök héjában 3 közepes krumplit, megpucolom és ha kicsit kihűlt, összetöröm. Rászórom a lisztet, kis reszelt parmezánt, sót, hozzáadom a tojást és gyors mozdulatokkal összegyúrom. Fontos, hogy gyorsan dolgozzunk, különben ragadni fog nagyon és kár lenne liszttel tönkretenni a jó krumplis ízét. Szóval, ezután nudlikat sodrok, kis darabokra vágom és a villa hátulján végiggörgetem, hogy csíkos legyen. Régen azt hittem ez nem fontos, de mostmár tudom, hogy az, mert így tudja fölvenni  a szószt. Legalább 20 percre hűtőbe teszem pihenni. Sós vízben kifőzöm, ha eljött az ideje és összekeverem a mártással.

    50 dkg krumpli
    15 dkg finomliszt
    1 kisebb tojás

    1 ek reszelt parmezán
    Liszt a deszkára

     

     

     

  • Diós karaj, vagy a túrós gyümölcsös palacsinta :)

    Igaz, hogy amikor Jázmin 3 éves volt, egy tv műsorban megkérdezte tőle a műsorvezető, hogy mi a kedvenc étele és ő azt válaszolta, hogy a diós karaj, azért palacsintát bármikor tud enni. Aki viszont sütött már az tudja, hogy egy éhes gyerekseregnek 142 db is kevés lenne azokból a vékonyan kakaóval vagy lekvárral megkent fajtákból.
    Ezért -és azért is mert egészségesebb és taplálóbb-, én egy ideje ezt a gyümölcsös, túrósat készítem nekik. A gyümölcsök évszaktól függően változnak. Ilyenkor mindig van itthon egy-két banán, pár szem piros gyümölcs a fagyasztóban ( tényleg csak pár szem volt) és most speciel egy ananász is itt figyelt a pulton, így azt is belevágtam. A legfinomabb
    egyébként málna-narancs, vagy eper-ananász kombóval, de ebből nem kell nagy ügyet csinálni, minden gyümölcstől csak jobban csúszik :).

    A palacsintát én a nagymamám receptje szerint készítem, így soha nem méregetek.  1 tojáshoz 7 evőkanál lisztet és 1 kk. cukrot kell mindig adni. Ezt növelhetjük arányosan. Én  általában 2 vagy 3 tojásból fogok neki. Természetesen megsózom (pár éve jöttem rá, hogy finomabb, ha nem “csipet sót” teszek bele, hanem picit többet) és fele tej, fele szóda keverékével a megfelelő sűrűségűre keverem. Ennyit a palacsintákról 🙂 A túrót kikeverem tejfölell, kis reszelt citromhéjjal és cukorral. A gyümölcsöket apróra vágom, kis citromot is facsarok rá, hogy a banán ne barnuljon meg. Megkenem a palacsintákat a túrós krémmel, ráhalmozom a gyümölcsöket és föltekerem, illetve mindenki megtölti és föltekeri magának és már eheti is.