Húsvét a Bledi-tónál

Egyetlen kisfiú miatt van némi lelkiismeret furdalásom, mert elutaztunk Húsvétkor. Ő jött volna locsolkodni az apukájával, de nem talált minket itthon 🙁 Mivel november óta egyetlen nyugodt hétvégénk sem volt -nem hogy 5 teljes nap- így nem vívódom tovább, jól jött, járt is egy kis pihenés. Akinek iskolás gyereke van az tudja, hogy akkor kell menni, amikor lehet és ha az csak néhány nap, az is nagy ajándék ebben a mókuskerékben. Az a helyzet, hogy Magyarország tényleg gyönyörű, de nekem néha muszáj kitenni a lábam az országhatáron kívülre ahhoz, hogy kiszellőztessem az agyam és tényleg kikapcsoljak. Szlovéniában még sohasem jártunk -csak átutazóban – 4-5 órás út, könnyen levezeti az ember (férje) és mindenhol azt írják, gyönyörű. A Bledi tó és környéke sok szép látnivalóval kecsegtetett, így kb. egy hónapja foglaltunk egy apartmant (illetve kettőt, mert a barátainkkal mentünk).

 

Kis kitérő, de szerintem az egy zseniális dolog, ha a mieinkkel azonos korú gyerekek társaságában kelünk néha útra, mert olyan dolgok is megtörténhetnek, amikre nem is számítunk, pl.hogy az egyik megkóstolja a csevapcsicsát a többiek miatt, pedig addig hallani sem akart róla 🙂 Ez ugyan csak egy “járulékos jó”, az a legjobb -ha tényleg bírják egymást-, hogy nem nyúznak minket, valahogy mindegyik sokkal rugalmasabb lesz és esténként mondjuk amíg mi beszélgetünk, ők társasoznak,vagy bandáznak, de semmiképpen nem a tabletet nyomkodják.

Szóval, Bled. Reggel 7-kor indultunk, hogy a csúcsforgalmat beelőzve, hamar kiérjünk a városból. Nem sikerült, de mivel pihenni mentünk -és én ilyenkor rendszerint elhatározom, hogy nem vagyok hajlandó semmin felhúzni magam- ezért teljes nyugalommal szemléltem az araszoló autókat.

Úgy terveztük, hogy odafelé megállunk Ljubljanában, ha már tavaly ez a város kapta az Európa legzöldebb fővárosa címet. Dél körül érkeztünk, egyenesen a centrumba, ahol a folyópart és a hangulatos kis utcák mellett kap helyet a város piaca is. Mivel mindannyian nagyon éhesek voltunk már, ezért ott ettünk pár falatot és csak utána sétálgattunk. Nagyon szép volt az idő, nem volt nagy tömeg sem, úgyhogy élveztük, hogy megmozgathatjuk a lábainkat a gyönyörű napsütésben. Ljubljanát nyilván nem ismertük meg 1-2 óra alatt, de kaptunk róla egy benyomást, miszerint néha osztrák, néha olasz, kicsi francia és még prágai képek is beugrottak a házakat, hidakat, utcákat nézve. Barátságos, hangulatos, a gyerekek a szobrokat és a fagyit bírták a legjobban.

Ljubljanától Bled már nem volt egy óra sem. Gyorsan lepakoltunk a szálláson (korrekt, tiszta, jól felszerelt, csöndes, szép környéken) és lementünk a tóhoz. Hát, tényleg olyan gyönyörű, mint a képeken! Különben is, csak hegyek legyenek, meg víz, akkor én már jól vagyok 🙂 Kacsák, csónakok, hattyúk színesítették még a képet. Nem tudom, mikor van ott a “főszezon”, de abszolút elviselhető volt az embermennyiség, amelynek egyebként jelentős része magyar túrista.  A vacsorát egy kis családi vendéglőben   –Topolino-  ejtettük meg, nagyon finom volt minden. Házi sütésű kenyeret hoztak, amiből a diós annyira finom volt, hogy amikor indultunk haza visszaléptem és egy szalvétán elhoztam az utolsó szeletet :).

Irtó jókat ettünk mindig! Nincsenek száz oldalas étlapjaik -én ezt bírom-, viszont vannak halas fogások, kolbász, steak, gomba, házi tészta, és rántott hús, de még fajitas is. Persze érthető, mert van egy kis tengerpartjuk, sok a hegy, van eső, legelők, szóval kincsesbánya, amit a természeti adottságaik révén alapanyagként fel tudnak használni. Az utak mentén sok kis fóliasátor látszik a házak udvarán. Megjegyzem, a legfinomabb zöldsegköretet is Bledben ettem (a haltálon), ami olyannyira ízlett mindenkinek, hogy mégegyszer visszamentünk erre a helyre (Ostarija Peglez’n) és kifejezetten olyan fogást rendeltünk, amihez zöldségköret volt. A TripAdvisoron néztem ki az éttermet, nem véletlenül nagyon jó az értékelése, de mindkét alkalommal asztalt foglaltunk, mert különben esélyünk sem lett volna 9 előtt vacsorázni. A személyzet is itt volt a legjobb -kedvesek, gyorsak, jó megjelenésűek és viccesek-, de igazából sehol nem volt ezzel baj.

A programok szervezésénél mindig az időjárás a legmeghatározóbb. Ha süt a nap, akkor azokat a szabadtéri programokat iktatjuk be, amik jó időben kellemesebbek. Ilyen volt most pl. a Vintgar szurdok. Szerintem ezt nem szabad kihagyni, mert nagyon szép és nem egy nehéz túra. A víz hol gyönyörű türkizkék patak, hol hófehér habos zuhatag. Amikor pedig lecsendesedik egy-egy kis medencében a gyerekekkel számolhatjuk a pisztrángokat. A sziklafalhoz erősített fafolyosókon tudjuk végigjárni a folyómedret.

A Bledi várba is jó időben érdemes felmenni. Csodaszép a panoráma a hegyek felé és a tóra. A múzeumban a kiállítás …. hm… aranyos 🙂

Ami szintén jó kis kinti program, az a Bohinji tó. Sajnos nem volt épp túl barátságos az idő amikor odaértünk, de már az út is megérte, olyan különleges volt a havas hegytetőket látni, miközben a fű az út mellett meg már tele volt gyermekláncfűvel.

Amit legközelebb kihagynék, az a hajókázás arra a kis szigetre, ami a Bledi tó közepén áll a templommal (amit tataroznak). Azon kívül, hogy a visszaúton szétröhögtük magunkat egy irtó helyes indiai páron, -akik nem nagyon tudtak evezni és amikor nagy nehezen elkavartak az utunkból, a pasas elővett egy szendvicset, nekiállt enni, míg a kislány evezett tovább- nem volt nagy szám. Kb. 10 perc alatt értünk át a kis hajóval a szigetre, amiért fizettünk négyünknek 34 eurot (oda-vissza), mondták, hogy van egy óránk és indulunk vissza. Hát….Nyilván -mint általában- itt sincs semmi ingyen, az árak pedig rendesen európaiak 🙂

Ki ne hagyjam a híres bledi krémest a Hotel Parkban! (Ott is dupláztunk) Nagyon más, mint az itthoni. Vaníliásabb az íze és krémesebb az állaga. Isteni!!!

 

Sütiből még kóstoltunk néhányat, úgy tűnt, ebben is jók.  A potica készítését a várban végig is néztük, sőt meg is kóstoltuk amikor kisült. Olyan, mint egy kuglóf (mi ebből minit ettünk ott) ami a tésztával feltekert diós tölteléktől belül csíkos. Irtó gusztusos!

A sok séta nagyon jólesett, de néha beszorultnk az apartmanunkba, amikor esett az eső. Kicsit hűvös is volt, így olvasgattunk és közben elkortyoltunk néhány bögre teát, de ez is kellett, hogy kerek legyen a történet. Azt majdnem elfelejtettem, hogy a húsvéti sonkát magunkkal vittük természetesen itthonról és Gábor -jó szokásához híven- mindhármunkat langyos vizes locsolással ébresztett hétfő reggel, hogy el ne hervadjunk. 🙂 Nem volt tipikus magyar húsvéti hangulatunk, de nagyon jól éreztük magunkat és bár lehet, hogy ez volt az első, de biztos nem az utolsó alkalom, hogy Szlovéniába utaztunk.

2 thoughts on “Húsvét a Bledi-tónál

  • Reply Kathi Ildikó 2017-04-22 at 08:22

    Kedves Adrien!

    Örülök, hogy jól éreztétek magatokat, és hogy végre tudtatok kicsit pihenni. Képzeld, én is végigjárt ezt az utat tavaly az egyik utazási iroda jóvoltából. Csodálatos út volt, szerintem Szlovénia gyönyörű ország. Ritkán érzem azt, hogy szívesen visszamennék az adott országba (talán mert (a vidéki) Anglia számomra a number 1) de ez alatt a négy napos út során mindenképpen hatalmába kerített ez az érzés. Én is imádom a természetet, vizet, hegyet, erdőt.

    Tudtad, hogy még ma is él a szokás, hogy ha a jegyespár a Bled szigeti templomban szeretné az esküvőt, akkor a vőlegénynek mind a 99 lépcsőn fel kell vinnie a menyasszonyt?

    Őszintén szólva nekem a Bohinji tó jobban tetszett. Sokkal természtközelibb és csendesebb volt. A Bledi tó is nagyon szép, de kicsit zavart a közvetlen tó melletti forgalom. A Triglavi Nemzeti Parkot, ahol az Iglica vízesésben gyönyörködhettünk és a két tavat egymáshoz kapcsoló út egyszerűen csodálatos. Ugyanilyen csodálatos út számomra a Lillafüred és Eger városát az erdő közepén átívelő, szerencsére nagyon hosszú útszakasz.

    Mi is megkóstoltuk a krémest, bár az idegenvezető kicsit kedvünket szegte azzal a megjegyzéssel, hogy a híres Bledi krémes a mi magyar krémesünk kicsit továbbfejlesztetett változata. Azért finom volt.

    Egyedül indultam, de baráttal tértem vissza. A buszon mellettem ülő pécsi hölggyel annyira összhangba kerültünk, hogy amikor hazaérvén (ő Budapesten elköszönt, én maradtam a Debrecen felé tartó buszon) utastársaink annyira meglepődtek azon, hogy mi nem társakként utaztunk…. Azt hitték ezeréves barátnőkként utaztunk együtt. Pedig mi csak ott ismerkedtünk meg…..

    Szép napot kívánok várva a következő bejegyzést.
    Puszi, ildikó

    • Reply Szekeres Adrien 2017-04-26 at 07:26

      Kedves Ildikó! Nekünk is jobban tetszett a Bohinji tó 🙂 és még visszamegyünk megfogadtuk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.