Mindennapi kenyerünket…

A kenyérsütést valami irtó nehéz és bonyolult dolognak képzeltem mindig, hiszen a mi generációnk és a szüleink sem sütnek otthon kenyeret.

Meggyes piskótát, muffint, pogácsát, pizzát igen, kenyeret nem. Viszont számtalanszor hallottam és hallom azt, hogy milyen szörnyűek a mai kenyerek, felfújt vackok, egy nap alatt megszáradnak, ki tudja, miből készülnek, no meg hogy bezzeg a nagyanyáink idején

Igazság szerint én alig eszem kenyeret – pláne fehéret -, de a gyerekeink igen. Egy szép januári napon meguntam a dolgot, és egy barátnőm receptje alapján megsütöttem életem első kenyerét (még élesztővel és fehéret). A lányaim ráraboltak, hipp-hopp megették, és alig várták, hogy nekiálljak a következőnek. Mivel ez az élesztős változat tényleg nem bonyolult és gyorsan kész volt, nagyon belelkesedtem. Aztán jöttek a bagettek sorra, meg a csokis kiflik – az is ment 🙂 – és pár hét alatt eljutottam oda, hogy kovászos kenyeret kezdtem
sütögetni, enyhe barna beütéssel :), vagyis rozsos kovásszal. Megnyugodtam, mert tudtam, hogy mit visznek a lányok nap mint nap az iskolába uzsonnára. Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy ennyire ráérek, gyorsan leszögezném, hogy sokszor késő délután fogtam neki, és gyakran éjfélre lett kész a kenyerem, de megérte. Hol egy kis mézzel, hol egy kis vajjal, vagy csak simán vörösborral ettük éjjel a konyhában a még langyos kenyereket Gáborral.

Sütöttem kereket, meg hosszúkásat, magosat meg répásat 🙂 Az ember lánya hamar függővé válik, mert egyáltalán nem bonyolult dolog kenyeret sütni, viszont van benne valami misztikum, ahogy az a ragacsos kovász idővel rugalmas, lukacsos, könnyen formázható tésztává alakul. Arról nem is beszélve, hogy a friss kenyér illata pillanatok alatt egy kupacba csalogatja a család apraja-nagyját. A kenyérsütéshez elsősorban időre van szükség, mert a “munka” része tényleg nem nagy szám. Összvissz 20-25 perc a dagasztás, hajtogatás, formázás (magyarán a meló). A többi csak a pihentetés, kelesztés, mert kell egy csomó idő a tésztának, mire kialakul a sikérháló (fehér kenyérről beszélünk), és a jó kis buborékok.

Így leginkább  akkor fogok hozzá, ha tudom, hogy kb. 5 óra hosszáig egyfolytában otthon leszek (bár ez sem igaz teljes mértékben, mert Jázmint már megtanítottam, hogy kell hajtogatni, így akár egy másfél órára is ellóghatok otthonról). A legtöbb segítséget a  http://www.limarapeksege.hu oldalról kaptam, de van néhány dolog, amit már saját tapasztalatból tudok és meg is osztom bárkivel, aki megkeres vagy felhív, hogy “hahó, kenyeret akarok sütni, segíts!”


Először is én mindenkit bátorítok, hogy kovászos kenyérrel próbálkozzon, mert százszor finomabb, mint az élesztős változat. Kovászt nevelni nem túl bonyolult dolog, de kérni is lehet valakitől, aki sütöget :)). Fontos a liszt minősége, de ez is nagyon egyszerű, kenyérlisztet kell venni. Többfélét kipróbáltam már, nem tapasztaltam jelentős különbséget egyik vagy másik között. Én ha tehetem, a Júlia Malom bio kenyérlisztjét használom. Aztán ott a víz mint fontos összetevő, ami tisztított, de legalábbis klórmentes kell hogy legyen (a buborékmentes ásvanyvíz remek), és nem hideg, nem forró, hanem kellemesen meleg. Ezen kívül már csak só kell a tésztába. Az autolízist, dagasztást, hajtogatást szuper jól leírja a limara oldala, képekkel illusztrálva a félősebbek kedvéért. Én az első kenyérnél nem ismertem még ezt az oldalt, így minden percben ki akartam dobni azt a nyúlós, ragadós vackot, amivel kínlódtam órákig, és nem úgy festett, mint amiből valaha is kenyér lesz. Végül mégis megsütöttem és el is fogyott az utolsó morzsáig, bár elég lapos kis tömör valami lett. Szerintem bármilyen bénán sikerül, akkor is jobb az, amit mi készítünk, mint némelyik bolti.

A sütésnél nekem a kacsasütő tál vált be. (Ez tulajdonképpen egy zománcozott nagy lábas fedővel.) A sütővel együtt felmelegítem, és amikor sütésre kész a tészta, óvatosan belefordítom a forró lábasba. Nagyon éles késsel kell bevágni a tetejét, mert különben szétrepedezik. Nézegetni nem tudjuk sülés közben a fedő miatt, de elég megbízhatóan viselkedik. A fél kiló lisztből készített kenyér 230 fokon 45 perc alatt tökéletesre sül, és majdnem ilyen gyorsan el is fogy 🙂 Viszont nagyobb elismeréssel néznek rád a gyerekeid, mint amikor segítettél megoldani egy másodfokú egyenletet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.