Olvasott életek

Érdekelnek az emberek. Leginkább az, hogy ki, miért, milyen indíttatásból, hogyan jut el az útján A-ból B-be. Milyen emberi tulajdonságok elengedhetetlenek például a sikerhez, vagy hogy mennyire különbözik egy sportoló egy üzletember vagy egy művész útja. Kb. ezer évvel ezelőtt kezdődött az önéletrajzi és életrajzi ihletésű regények iránti rajongásom. Legelőször Barbra Streisandról olvastam egy könyvet, amiből sok minden mellett megtudtam, hogy hogyan kell helyesen írni a nevét (vagyis, hogy nem elírás a Barbra a Barbara helyett), s persze hogy hogyan lesz egy külvárosi lányból világhírű énekesnő, és hogy milyen komoly munka folyik a Broadway-n.  Hallgattam Streisand dalait, ő volt az első énekesnő, akiért igazán rajongtam.

Aztán kicsivel később jött egy másik könyv -illetve könyvek-, ami sokkal nagyobb hatással volt rám.A Dallos Sándor által jegyzett A nap szerelmese és az Aranyecset amely regények Munkácsy Mihály életét dolgozzák fel. A mai napig nem tudom felfogni, hogy valaki hogyan tudja lerajzolni emlékezetből a szerelme kézfejét (?????!!!!) Egy zenész ugyebár meg tud jegyezni egy dallamot, vagy azt is tudjuk milyen, ha egy verset kell memorizálni. Na de egy kezet??!! Számomra ez felfoghatatlan képesség.  Hihetetlen szenvedéllyel élt Munkácsy, élvezte az életét; nem egy befelé forduló, depressziós művész volt.  Magával ragadó mindkét regény, és valljuk be, az iskolában kötelezően olvasott életrajzok után igazi felüdülés egy ilyen. Sokkal közelebb kerül az ember a művészhez és a műveihez. Az is elgondolkodtató, hogy nem is olyan régen, még lázba tudott hozni egy országot az, hogy egy festő bemutatott egy festményt! Ugye? Érdekes volt azt olvasni  -pl. Van Goghgal szemben, akinek az életrajzát pont  Munkácsyé előtt olvastam-, hogy valaki a képeivel sikeres, híres és elismert tudott lenni a maga korában.

Akárcsak Puccini, aki  korának egyik legünnepeltebb zeneszerzője volt. A Bohémek és pillangók (Bókay János regénye) olvasása közben többször megálltam, letettem napokra, húztam, halogattam az olvasást, hallgattam a műveit,… és a végét, ….hát egyszerűen nem akartam elolvasni. Mert tudtam, hogy meg fog halni :)))) Csak ez az egy a baj az életrajzi regényekkel, hogy mindig tudjuk, mi a vége 🙂 Szóval, egyfolytában azon gondolkodtam, hogy lehet valaki ekkora zseni, s hogy 100 éve még itt jártak köztünk ilyen kaliberű művészek, zenészek, zeneszerzők.

Éles váltással jöjjön egy másik világ, az élsportolóké. Ugyanis elolvastam az Andre Agassi életét megíró könyvet is, az Open-t (ő maga a szerző egyébként). Néha felidegesített, néha sajnáltam ezt a fiút 🙂 a hiúságával, a kishitűségével, a fizikai fájdalmaival, a Cortison-injekciókkal, meg a kőkemény apjával (aki a fejébe vette, hogy bajnokot nevel a fiából). Rengetegszer megállított a könyv, és elgondolkodtatott a gyereknevelésen. Sokszor azt gondoljuk, hogy az a legjobb, ha a gyerek megtalálja a saját útját. Na, Agassinál ez egyáltalán nem így volt. Az apja diktatórikus elemekkel előre megtervezte fia életét. Nagyon egyszerű volt, amit kitalált. Ha egy évben valaki több milliószor visszaüt egy labdát, akkor egyszer ő lesz a világ legjobbja. Ennyi volt a recept. Senkit nem érdekelt, hogy ezt az egészet Agassi nagyon utálta. Viszont ha nincs az apja, akkor Agassi ma nem az, aki. A sportsikerei mellett alapítója és tulajdonosa egy fantasztikus iskolának. Mivel ő nem tanulhatott, -konkrétan alig járt iskolába-, az volt az álma, hogy rengeteg gyerek kezébe adja a tudás hatalmát. Szóval akkor mi a helyes?  Érdemes a könyvet olvasva párhuzamosan megnézni a neten a meccseit. Köszönet a tecnikának -meg a youtube-nak- így még érdekesebb volt.

Ha már a nevelésnél tartunk, Náray Tamás Az utolsó reggel Párizsban cimű regénye ilyen szempontból is érdekes, de nem ez a legfontosabb üzenete számomra. Bár vaskosan benne van az, hogy a tudás a legjobb fegyver minden és mindenki ellen. Be kell valljam, teljesen lehengerelt a könyve. Minden sorát imádtam, jó a stílusa, jó a könyv szerkezete, a történetek, a szereplők,  és már-már szállóigévé vált sorait rengetegszer idézzük belőle a barátnőimmel :))

Végül, de nem utolsó sorban, Péterfy-Novák Éva könyve minden szempontból kilóg a sorból, elvégre nem egy híres emberről szól. Egy hétköznapi történet lehetne, de az Egy asszony jól szíven üt. Egy bántalmazó férj és egy a szüléskor oxigénhiányt szenvedett kislány, Zsuzsi, nem kis feladatok elé állítja a könyv íróját. Mégis az volt az érzésem, hogy nekem ez az egész nehezebben elviselhető, mint neki, és az járt az eszemben, hogy ennek a nőnek milyen szép lelke van. A könyv a “le nem teszem, míg el nem olvastam” kategória volt nálam. Vagyis vittem magammal egész nap , beszippantott, aztán persze napokig (hetekig) emésztgettem. Azóta készült belőle színdarab, még nem mertem megnézni…

Általában különben több könyvet olvasok párhuzamosan, amit a családom nem nagyon ért, de én így szeretem 🙂 Egyszerre több történetben vagyok benne és mást olvasok a nappaliban és megint mást lefekvés előtt. De ez már egy következő poszt témája lehetne.

One thought on “Olvasott életek

  • Reply Berechet Laszlo 2017-04-22 at 10:24

    Nagyon imadom az oldalt Legtobbet tudni szeretnenk
    es Minel tobb konyvet olvasok es hogy mi legyen
    Temaja kozul is Legyen egy szep napom

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.