• Éjjel-nappal, sülve-főve, avagy éljen a vakációóóóóóóó! :)

    Nálam jobban senki nem várja az iskola végét! A nyári szünet nálunk az igazi nagy pihenés időszaka, éjjel-nappal és sülve-főve együtt vagyunk. A gyerekek nem mennek korán aludni, egyfolytában bandázunk, barátokat hívunk, főzünk-sütünk, bográcsozunk, vendégségbe megyünk, vagy csak a Duna partra egy esti sétára. Az az érzésem, hogy az a turbó tempó, az a rohanás amit évközben iskolaidőben produkálunk, nem az élet. Valami túlélőtábor inkább 🙂

    Semmit nem tudunk megélni úgy, ahogy azt lehetne, mert iskola, lecke, ilyen meg olyan vizsga, szakkör, edzés. Ezért várom nagyon a nyarat, mert igaz, hogy szinte minden hétvégén koncertünk van, de gyönyörű és tartalmas hétfőket meg keddeket varázsolunk magunknak. Szóval, most is annyira vártam a vakációt, hogy a bizonyítvány osztás után még éjjel autóba ültünk – Gábor imádta, nem vezet eleget :)))- és meg sem álltunk az olasz tengerpartig. 10 órát utaztunk, reggel értünk Zoagliba és az apartman tulajdonosa nagyon jó fej volt, mert azt mondta, hogy 1-re kész lesz a takarítás, be is tudunk jelentkezni. Hát…. életemben először azt gondoltam, én itt nem maradok egy percet sem. Volt szép panoráma, meg teflon edény 🙂 meg 3 db üvegpohár és ezzel el is mondtam az összes pozitívumot a szállásunkról. Tudom, tudom, olaszos romantika….de ne már. A ház egy klassz kis kanyarban volt, ahol ezerrel repesztettek a motorosok (miután sikeresen bevették gázt adtak, mert jött az emelkedő), kb. úgy éreztem magam, mintha a Hungaroringen lennék, pedig én pihenni jöttem. Gábor arcán sem volt őszinte a mosoly, pedig a tulaj úgy mutatta be a lakást, mintha legalábbis a Ritzben lennénk. Amíg a madame -azaz én- be nem mentem a lakásba, nem is vezette körbe. A gyerekek lazábban fogták fel a dolgot, övék lett a szebb és csendesebb szoba (viszont nem volt tengerre néző erkélyük). Gondoltuk az első éjszaka mindent eldönt. Hát, persze olyan fáradtak voltunk a 10 órás út után, hogy aludtunk, mint a bunda, így végül maradtunk. A tengerpartot egy sísáncnak is beillő meredek úton lehetett megközelíteni, viszont irtó bájos volt.

    Első nap nem is szerveztünk különösebb programot, csak úszkáltunk, pihentünk és én vártam nagyon, hogy a szemben lévő szigetre -Portofinoba- megérkezzen JLo a jahtjával :)))) Többször voltunk már Olaszországban -gyorsan megjegyzem Szicíliában Cefalu mindent vitt, hálás is vagyok érte Novodomszky Éva barátnőmnek- és mindig más oldaláról ismerjük meg ezt a népséget. Pl. megterveztük a kirándulásunkat Cinque Terrére. Gondoltuk, hogy hétfőn reggel a 9 órás vonattal megyünk. Előtte veszünk valami reggelit a pékségben, mert mégiscsak másfél órás lesz az út átszállással együtt. Igen ám, de a pékségbe negyed 9-kor még nem engedtek be minket, mondták, hogy várjunk türelmesen. No ez nem egy metropolis ám ez a Zoagli! 2 étterem van, egy cukrászda, 1 bolt, és egy, azaz egy pékség. Tehát, ha reggelizni akartunk, nem volt más választásunk, vártunk. Persze a vasútállomás is 3 perce volt tőlünk gyalog ( az sem volt hangos! Ááá!) így végül rendben elértük a vonatot és elindultunk. Riomaggioréig mentünk, hogy onnan hajóval látogassuk meg a többi kis települést. Nagyon szép hely, csodálatos kilátással a tengerre. A színes kis házak olyanok, mint az útikönyvekben, nem csalódtunk.

    Bebarangoltuk viszonylag hamar és mentünk is tovább. Nem is tudom megmondani, hogy melyik a legszebb. Manarola, Vernazza vagy Corniglia is pici kis ékköve a Ligur tengerpartnak, de ahol istenit fürödtünk a tengerben, az Monterosso volt (és találtunk 100 eurot a sétányon, egy pénztárcát egy kávézó mosdójában (leadtuk) és egy órát a tengerparti homokban (annak is meglett a gazdája). Emi megértette az amerikai túristák párbeszédét (wow!) én pedig mindenkit rászoktattam a pisztácia fagyira, mert azt itt istenien csinálják. Szóval, jó kis kiruccanás volt 🙂 ! Este visszavonatoztunk egy közvetlen járattal Zoagliba. Fontos info lehet, hogy a vonatjegy vásárlást az interneten a Trenitalia oldalán kb.5 perc alatt elintéztem a tengerparton henyélve.

    Másnap nem mentünk sehova és tulajdonképpen csak ezt az egy utazást iktattuk be az itt töltött 6 napunkba. Egyik este Rapalloba mentünk még át, vacsoráztunk és sétáltunk a kikötőben. Egyébként nem szerveztük túl ezt az utazást. Még főztem is, pedig az ellen mindig tiltakozom nyaralás alatt. Lementünk a tengerparta semmit sem csinálni. Egészen biztos vagyok benne, hogy az is egy tudomány, ha valaki nyugton tud  maradni. Nem zizeg. Csak nézi a tengert. Beszívja az illatát, meg beégeti a képet a lelkébe, hogy legyen mire emlékezni.

    Néhány hasznos info:

    Olasz autópályadíj oda-vissza: 100 euro -kb. 31.000 ft-

    Tankolás olasz autópályán: 1,75 euro/liter (95-ös benzin) -540 ft/liter-

    Az éttermekben a coperto: 2,5 – 4 euro/ fő

  • Bodzás epermisu

    A pünkösdi hosszú hétvége megihletett és az eper-bodza kombinálásával készítettem egy isteni tavaszi desszertet. A bodzaszörphöz a virágot egy jóga óra után kaptam Esztertől, a jógatanáromtól, az epret pedig mi ...

    Bővebben...
  • Húsvét a Bledi-tónál

    Egyetlen kisfiú miatt van némi lelkiismeret furdalásom, mert elutaztunk Húsvétkor. Ő jött volna locsolkodni az apukájával, de nem talált minket itthon 🙁 Mivel november óta egyetlen nyugodt hétvégénk sem volt ...

    Bővebben...
  • Köszöntelek

    Ez azért alapvetően csajos blog lesz. Egy olyan “egy fenékkel négy lovat megülő” típusú nő blogja. S mindezt azért, mert arra gondoltam, hogy az, ami egy kis közösségben sokakat inspirál, ...

    Bővebben...
  • Mindennapi kenyerünket…

    A kenyérsütést valami irtó nehéz és bonyolult dolognak képzeltem mindig, hiszen a mi generációnk és a szüleink sem sütnek otthon kenyeret. Meggyes piskótát, muffint, pogácsát, pizzát igen, kenyeret nem. Viszont ...

    Bővebben...
  • Olvasott életek

    Érdekelnek az emberek. Leginkább az, hogy ki, miért, milyen indíttatásból, hogyan jut el az útján A-ból B-be. Milyen emberi tulajdonságok elengedhetetlenek például a sikerhez, vagy hogy mennyire különbözik egy sportoló ...

    Bővebben...