• …én csak futok a szívem után… :)

    Bárki bármit mond, a kerek évszámos szülinapok -egy idő után- megviselik az embert. 20 éves koromig nem így gondoltam, illetve nem értettem ezt a problémát. Nem értettem a nagy sóhajokat, a tragikus felhangokat a számok hallatán. Én soha nem foglalkoztam a korommal, nem  nézegettem a ráncaimat naponta, mert jól éreztem magam a bőrömben. Mivel a mozgás mindig része volt az életemnek és igyekeztem mindig odafigyelni arra mit eszem, a súlyommal sem volt gondom. Tornáztam, jógáztam, nyáron úsztam és a ruhaméretem nem változott az évek előrehaladtával. Aztán egyszer csak 40 lettem. Riogattak a barátnőim, hogy mostantól minden más lesz és évente -azt mondták- egy kilóval lesz több az ember, pedig mindent “ugyanúgy” csinál. Nem gondoltam, hogy én leszek a kivétel és elkezdtem figyelni magam. Kezdtem néha tényleg úgy érezni, hogy nagyobb erőfeszítésbe kerül tartani a formám és a súlyom, mint eddig. Pont ebben az időszakban beszélgettem a fodrászommal -aki nem mellesleg hibátlan testű modell is volt-, aki azt kérdezte, hogy  miért nem kezdek el futni. Mondtam, hogy csak, ha kergetnek. Erre ő azt felelte, hogy ő is pont így volt ezzel és olyan jó kis tanácsokkal látott el, hogy pár nap múlva fölhúztam egy száz éves sportcipőt. ( Gondoltam előbb kipróbálom és csak akkor “ruházok be” menő cuccokba, ha tényleg bejön.) Elhatároztam, hogy pontosan betartom Dávid tanácsait. Ő azt mondta, hogy csak olyan helyen fussak, amit amúgy is szeretek, ami szép és semmiképpen ne valami sivár sportpályán. Hallgassam a kedvenc zenémet és ne törődjek se kilométerrel, se tempóval, csak ahogy jólesik, fussak egy dalt végig, vagy egyet oda, egyet vissza és közben nézzem a vizet, vagy a fákat.

    Ne tegyem magasra a lécet. Ja, még azt is mondta, hogy olyan tempóban fussak, hogy közben tudjak beszélni, vagy énekel(getni) is. Később majd úgy növeljem a távot, hogy nézzek ki egy-egy bokrot, vagy fát, aminél picit messzebb futok. Hát, az az igazság, hogy bár nem egy profi sportolótól kaptam ezeket a tanácsokat, nagyon beváltak. Néhány hét múlva azon kaptam magam (de tényleg, kb. 2-3), hogy 3 kilométert futok. Akkor még nem volt a Spotify -vagy nem tudtam róla- és Gáborral zenelistákat szerkeszttettem a futásokhoz, különböző tempókkal és hosszakkal és persze hangulatokkal. Tudtam, hogy a visszafordulásnál kell az energia, meg a lendület, a végén meg a levezető, kellemes zene. Látjátok? A zene erre is jó. Rájöttem, hogy iszonyú jól indul a napom, amikor futok pár kilométert a Duna parton. A felkelő nap sugarai átszűrődnek a fák lombjain, nézem a kacsákat, a kutyákat, az ismerős futós arcokat, vagy ahogy takarítják a büfések a placcokat. Szárnyalnak a gondolataim, visznek a lábaim és közben jó zenét hallgatok.

    Persze már rég a Spotifyon, mert ott ráadásul vannak kifejezetten futós zenék, sőt az ember be tudja magának állítani a saját futástempóját és ahhoz adja a zenéket az okos kis alkalmazás. Pár hónappal a nagy kezdet után beruháztam jó futócipőbe, vettem egy pulzusövet és egy futóprogrammal tartom számon a futásaimat, meg a teljesítményemet. El kell mondjak még valamit. Semmi nem hoz olyan látványos változást, mint a futás és a jóga együtt. Egyszerűen irtó gyorsan reagál a test és változik néhány hét alatt. A stressz ellen sem rossz egyik sem. Ráadásul valahogy az ember egy jóleső mozgás után nem megy haza és tömi magát tele szalonnával. Legalábbis én nem. Helyette leülök pár percre a parton, vagy egy stégre dőlök el és csak azután indulok haza és vetem bele magam a dolgaimba.

  • Húsvét a Bledi-tónál

    Egyetlen kisfiú miatt van némi lelkiismeret furdalásom, mert elutaztunk Húsvétkor. Ő jött volna locsolkodni az apukájával, de nem talált minket itthon 🙁 Mivel november óta egyetlen nyugodt hétvégénk sem volt ...

    Bővebben...
  • Köszöntelek

    Ez azért alapvetően csajos blog lesz. Egy olyan “egy fenékkel négy lovat megülő” típusú nő blogja. S mindezt azért, mert arra gondoltam, hogy az, ami egy kis közösségben sokakat inspirál, ...

    Bővebben...
  • Mindennapi kenyerünket…

    A kenyérsütést valami irtó nehéz és bonyolult dolognak képzeltem mindig, hiszen a mi generációnk és a szüleink sem sütnek otthon kenyeret. Meggyes piskótát, muffint, pogácsát, pizzát igen, kenyeret nem. Viszont ...

    Bővebben...
  • Olvasott életek

    Érdekelnek az emberek. Leginkább az, hogy ki, miért, milyen indíttatásból, hogyan jut el az útján A-ból B-be. Milyen emberi tulajdonságok elengedhetetlenek például a sikerhez, vagy hogy mennyire különbözik egy sportoló ...

    Bővebben...
  • Ki nem szereti a cipőket?

    Partnereimmel az együttműködés mindig izgalmas, és kihívásokkal teli. Ilyenkor szeretem megismerni a márkát közelebbről. Érdekel a cég története, filozófiája, de természetesen örömmel kipróbálom a termékeit, a “must have” darabokat és ...

    Bővebben...
  • Ez van

      Egyszer majdnem elütöttem egy nőt. Mivel az autóm lopakodó üzemmódban volt (hybrid és épp elektromos üzemmódba kapcsolt) nem lehetett hallani, hogy jövök. (Lakótelep, viszem Jázit zongorára, a nő meg ...

    Bővebben...